Rozsomák Noir képregény ajánló: Szakmájuk legjobbjai

Rozsomák történetét sokszor, sokféleképpen megismerhette már a képregény- és filmrajongó közönség. Szerencsére az elmúlt valamivel több, mint húsz évben már létezik egy lefektetett kánon, de ez nem azt jelenti, hogy időről időre nem lehet eljátszani alternatív történetekkel.

A Rozsomák Noir (Wolverine Noir) ugyan felkap pár dolgot Logan eredetéből, de pont csak annyit, amennyi a sztori érdekét szolgálja. És többnyire azokat is rendesen kiforgatja.

Logan & Logan

A történetet Stuart Moore (Captain Ginger, Iron Man: With Iron Hands, Namor: The First Mutant) írta, a kiváló vizuális noir hangulatért pedig C.P. Smith (New Invaders, Weapon X Noir) felelt.

Moore egy kicsit újra is meséli Rozsomák eredetét, meg nem is. Ami ismerős lehet, azt új köntösbe csavarja, és a két világháború közötti időszak New Yorkjába helyezi. A Logan & Logan nyomozóirodában dolgozik magánkopóként Jim Logan és nem túl eszes társa, Véreb.

Mint minden jó noirban, sötét és poros irodájukba betér egy gyönyörű, dúsgazdag és veszélyes femme fatale, hogy megbízást adjon a férfinak. És noha maga a sztori a felszínen nem túl érdekes, és műfajából eredően kissé elcsépelt is, a karakterdráma és a motivációk annál erősebbek.

Snikt a sötétben

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy aki szuperhősöket keresne, ebben a képregényben nem fogja őket megtalálni. A történet földhözragadt, nincsenek szuperképességek, Rozsomák ikonikus karmait is egészen kreatív módon valósították meg. És a klasszikus értelemben vett hősöknek még írmagját sem tartalmazza ez a történet.

A képregénynek egyértelmű célja volt, hogy a noir kliséket kimaxolja, de ezt nem tudom negatívumként felróni neki. Feladatát tökéletesen ellátja, és minden panel remekül illik ebbe a hangulatba. Smith kreatívan játszik a rajzokkal, de Rain Beredo színei is kiválóan helytállnak.

Azonban egy csomó panelnél kicsit, mintha túlzásba is vitték volna, és bőven rájátszottak a hangulatra. A képregény nem pusztán fekete-fehér, vagy monokróm, elég sok színnel operál. De pár alkalommal szó szerint veszi a noirt, és alig látszódik valami egyes jelenetekből, vagy karakterekből. Szerencsére ezek elvétve vannak jelen, és nyilván kikövetkeztethető, hogy mi történik az adott képen.

A modern popkultúrában a noir, mint műfaj szorosan összenőtt a Sin Cityvel, pedig annál azért akadnak kevésbé extrém megvalósításai is a zsánernek. A Rozsomák Noirt olvasva például többször bevillant Ed Brubaker és Sean Phillips páratlanul zseniális képregénye, az Alvilág sorozat.

Verdikt

A Rozsomák Noir több szempontból is különleges képregény. Egyrészt az alternatív noir közeg miatt, másrészt, ahogy az alkotók a történet érdekében rengeteg kiváló kreatív húzással rukkoltak elő.

Ebben a történetben is felsorakoznak Logan fontosabb szerelmi viszonyai, tragédiái, vagy az ember és állat közti különbségek filozófiája. De annyival másabb ízt ad az egésznek, hogy ő nem az a Rozsomák, akit 50 éve ismerhet a nagyérdemű. Így valahogy erősebb a dráma, a traumák és magával hordozott bűne is súlyosabbnak hat.

A képregényt kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, hiszen nagyon véres, sokszor egészen kegyetlen és kifejezetten tragikus. Ettől eltekintve bárki egészen nyugodtan tehet vele egy próbát. Rajongóknak azért lehet jó választás, mert ők ismerik az eredetsztorit, és annak kifacsarása számos érdekes aspektusból enged betekintést Logan életébe. Az újonnan érkezők pedig egy önállóan is fogyasztható, és élvezhető, kerek, egész noir történetet kapnak.

Ha még több Rozsomákra vágysz, akkor nézd meg karakterbemutató videómat:

A Rozsomák Noir megjelent a Vad Virágok Könyvműhely gondozásában, 96 színes oldalon, puha kötésű formátumban.