A kis herceg képregényajánló

Bármelyik generációból szemezgethetünk, de ha megemlítjük Antoine de Saint-Exupéry kortalan művét, A kis herceg-et, nagy valószínűséggel a legtöbb embernek ismerős lesz. Kicsik és nagyok előszeretettel forgatták és forgatják a mai napig a könyvecskét, és valószínűleg én vagyok a Földön az egyetlen, akinek soha nem lopta be magát a szívébe. Egészen mostanáig.

Már fiatalon is jobban érdekelt egy kardozós-sárkányos fantasy, vagy valami vértől iszamós horror, ezért talán érthető, miért nem közeledtem jobban A kis herceg története felé. A Vad Virágoknál, még 2009-ben megjelent azonos című képregényadaptáció viszont valamit átkapcsolt az agyamban. Lehet szimplán csak öregszem, vagy nyitottabb vagyok afféle témák iránt, mint amik A kis hercegben megjelennek. Mindenesetre örülök, hogy ilyen sok év után csak benőtt a fejem lágya.

Sandman gyerekeknek

A kortalan történetet Joann Sfart ültette képregényes formátumba. Feladata nem amiatt volt kihívás, hogy a már létező sorokat szövegbuborékokba illessze. Hanem, hogy a mondanivalót, és A kis herceg eredendő ártatlanságát hogyan tudja a rajzokkal kifejezni, és átadni az olvasóknak.

Bevallom, az első néhány oldal után még határozottan nem voltam nagy rajongója Sfart stílusának. A karikatúraszerű fejek, arcok és elnagyolt dinamizmusok eleinte kifejezetten zavartak. A történet viszont azonnal magával ragadt, és mindig kíváncsi voltam, hogy még milyen mesélnivalója van a kis hercegnek. Emiatt kitartott az érdeklődésem, és a végére összeállt a kép. Már, ami a szándékos művészeti irányt illeti.

Egyszerűen imádom, ha egy képregényben az illusztrációk nem csak a narratív felszínen működnek, hanem önálló entitásként képesek valami extrát hozzáadni az összképhez. A kis herceg esetében pontosan ez történt. A rajzok külön metaszinten kommunikálnak az olvasóval, a lehető legbájosabb módon.

A kis herceg hangulatát és álomszerű cselekményének atmoszféráját fejben akaratlanul is a Sandmanhez hasonlítgattam. A felszín alatt nagyon komoly kérdések és filozófiai elmélkedésre okot adó gondolatok húzódnak. De Gaiman örökérvényű klasszikusával ellentétben A kis herceg nyilván egy egészen más tónust üt meg. És mégis: a panelekről az elmémbe átkúszó álomszerű lény különös kalandjai akaratlanul is párhuzamot vont Morpheusszal.

Azonban A kis herceg több rövid története is furcsa utóízt hagyott bennem. Mire egyes cselekmények, vagy aranyos slice of life momentumok kinyílhattak volna, egy hirtelen huszárvágással, számomra értelmezhető tanulság, vagy végkifejlet nélkül végetértek.

Jól mutat a polcon

A nagyalakú, keménytáblás kötet azonnal magára vonja a tekintetet. A borító a kissé fura kinézetű herceget ábrázolja, de van benne valami kellemesen nyugtató, ami azt sugallja, hogy érdemes fellapozni a kiadványt. És valóban.

Az atmoszféra pillanatok alatt berántja az olvasót. A történetek egyszerű, ártatlan és naiv felszíne mögött pedig komoly mélységek húzódnak, melyeken nem csak a gyerekek, de a felnőttek is elgondolkozhatnak.

Szerkezetét tekintve a képregény nem sokat vacakol. Egyszerű, 2×3-as panelelrendezést használ végig, és nem próbál trükközni a kivitelezés terén. A rajzok elsőre nehezen adják magukat, és ha az olvasónál nem törik át a metafalat, akkor simán el tudom képzelni, hogy a negatív aspektust fogják képviselni. Később valóban értelmet nyer a kezdetlegesnek, néhol eltúlzottnak is tűnő stílus, szóval érdemes bizalmat szavazni neki.

Verdikt

A kis herceg egy csodálatos mese, amit ez a képregényadaptáció kellő tisztelettel, hatalmas alázattal, és még hatalmasabb szívvel tár az olvasók elé. Kicsiknek, nagyoknak, kezdő olvasóknak hezitálás nélkül, nyugodt szívvel tudom ajánlani. Maga a kiadvány is roppant igényes, így még egy gyűjteményben, vagy önmagában a polcon is remekül mutat.

A képregényt megtaláljátok webshopunkban: LINK