Conan, a barbár – Elveszett legendák képregényajánló

Ami azt illeti, sosem rajongtam Conanért. Sem a képregények, sem a filmek nem tudtak a kisgatyás izomkolosszus barbárral olyan hatást gyakorolni rám, amiért elkötelezett rajongóvá váltam volna. Ha már kisgatyás izomkolosszusok, sokkal jobban elvoltam a szuperhős sztorikkal. Így hát igazán rendhagyó esemény a Conan, a barbár – Elveszett legendák képregényajánlóm, mert nem tartom túl valószínűnek, hogy a jövőben önszántamból újra elmerülnék a kimmériai vérgőzös történeteiben. Úgy sem, hogy az Elveszett legendákat meglehetősen élveztem.

Francia reform

A magyar rajongók szerencsére elég jól el vannak látva képregényekkel, hiszen idén már a hatodik Conan kegyetlen kardja kötet jelenik meg a Fumax kiadónál. De nem csak az övék az érdem, hiszen a Képes Krónikák még 2021-ben kiadott egy merész és nagyszabású projektet Conan, a barbár – Elveszett legendák címmel.

Ebben a gyűjteményben sikeres francia alkotókat fogdostak össze, akiknek nem kisebb feladat jutott, minthogy képzeljék újra Robert E. Howard klasszikus történeteit. Nem nehéz belelátni, hogy ez mekkora rizikó volt ez a vállalkozás. Arról nem is beszélve mennyire könnyen félre mehetett volna az egész.

De a franciák nem vették fél vállról az embert próbáló feladatot, és Cromra, brutális lett a végeredmény. Ha már csak magát a kiadványt nézzük, vagy kezünkbe vesszük, érezhetjük, hogy nem lett elaprózva a minőség. A kötet nagyalakú. Úgy értem tényleg nagy. Album mérete nem ágybanfekvős-olvasós kompatibilis, ezt a batár művet leginkább asztalnál ülve érdemes lapozni.

A borító eszméletlenül jól néz ki, a zöld árnyalatai egy egészen más képet festenek Conanről, mint amit az egyszeri olvasó korábban bármikor gondolt róla. És vélhetően pont ez volt a célja a készítőknek is: ez nem a közel 100 évvel ezelőtti Conan, ezúttal sok helyen egészen más a megközelítés.

A kiadvány egyetlen negatívuma (már amellett, ha valakinek esetleg probléma, hogy akkora mint egy ólajtó), hogy piszok könnyen sérül. A keményfedeles kötet gerince, a sarkok és maga a fedlap is a legnagyobb odafigyelés mellett is benyomódott, felfeslett és megkopott. Egy ilyen nagyszabású kötetnél ez komoly probléma, hiszen nyilvánvalóan van értékcsökkentő vonzata, és hát a polcon sem feltétlenül mutat jól egy sérült képregény.

Nagy emberhez nagy képregény jár

Még ezzel együtt is egy abszolút igényes és minőségi kiadványról beszélhünk, melynek beltartalma sem adja alább a színvonalat. 184 színes oldalon három ikonikus Conan történetet olvashatunk Paolo Martinello, Ronan Toulhoat és Anthony Jean illusztrációival, Bayer Antal fordításában.

E három sztori Robert E. Howard klasszikusait gondolja újra, vagy legalábbis helyezi más megvilágításba. Általánosságban kijelenthető, hogy a rajzok bámulatosak, a színek és megjelenítések pedig rengeteg réteggel ruházzák fel a történeteket. Annak is örültem, hogy a címszereplőnek a külleme is elhagyta az eredeti vonásait.

Az Elveszett legendákban sok jelenet mesterien lett megkomponálva, néhol annyira grandiózus, hogy olvasóként is szinte elveszhetünk a csodálatos képekben. Ha valaki kételkedne az album méretű kiadás létjogosultságában, arra könnyedén rácáfolnak a brutálisan aprólékos nagytotálok, vagy csatajelenetek.

A történetek némelyikénél viszont kevésbé volt őszinte az örömöm. Tisztában vagyok vele, hogy közel egy évszázada még más volt a korszellem. Ahogy azzal is, hogy sokaknál a Conan egy abszolút megkerülhetetlen sorozat. De még a modern hozzáállás sem tudott minden, mondjuk úgy, hogy meghaladott eszméin puhítani (vélhetően a sztorihűség miatt).

Korszellem

Elképzelhető, hogy én lettem az utóbbi években túlérzékenyítve, de vállalom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ma már eredeti alkotásként (tehát nem ehhez hasonló feldolgozásként) ezek a sztorik nem jelenhetnének meg. Vagy ha mégis, nagyjából rögtön elkapná a cancel culture.

A történetek java sajnos nem öregedett jól: a toxikus maszkulinitás, és a szexizmus csak úgy ömlik a panelekről. Valóban lehet azzal érvelni, hogy mindez a korszellem miatt van, meg hogy mégis mit várnánk egy kegyetlen fantasy világban, ahol egy barbár a főhős.

Ez egyéni percepció, de sajnos én nem tudok ezeken átlendülni. És hiába a gyönyörű külcsín és lehengerlő rajzok, ha a karakterek végtelenül egysíkúak, és a történetek üzenete félrevezető.

Conan egy marcona, színizom gyilkológép, akit ellenfelei mindig alábecsülnek. Fizikai adottságai mellett nagyszerű stratéga, és bölcs harcos. Majdnem mindenki más köpönyegforgató, gyáva vagy gyenge. A szinte elpusztíthatatlan barbár pedig végül felülkerekedik az ellenségen, és még a nőt is megszerzi.

A női karakterek pedig egytől egyig azért szerepelnek, hogy Conan megmentse őket. Legyen szó akár befolyásos hercegnőről, védtelen, és gyámoltalan. A naiva csak a megmentő erős és határozott férfira vár, akire szó szerint azonnal ráveti magát, amint kiszabadította őt a gonosz mágus fogságából.

Verdikt

Aki imádja a klasszikus történeteket, azok ne tartsanak a modern megvalósítástól. Az Elveszett legendák kiválóan visszaadja Robert E. Howard szellemiségét, mégis üdítően hatnak a paneleken szereplő fantasztikus színek és részletgazdag illusztrációk.

A Conan, a barbár – Elveszett legendák egy igényes, minőségi kiadvány, ami minden Conan rajongó gyűjteményében igazi díszként viríthat.

A képregényt beszerezheted webshopunkból a linkre kattintva: CONAN