A horror mangáknak különleges helye van a szívemben. Hangulatuk, gondolatiságuk és az alkotók művészi kifejezése merőben eltér nyugati társaitól. A japán rémtörténeteknek van egy megfoghatatlan rétege, amitől akár a legklisésebb sztori is vérfagyasztóvá válhat. Ennél azért továbbment a Betwixt című antológia, melyben három amerikai és három japán alkotást olvashatunk. Ennek megfelelően rendhagyó módon két oldalról forgathatjuk a kötetet. Jobbról balra haladva a hagyományos manga-élményért, balról jobbra pedig a nyugati módit élvezhetjük.
A kötet elején a műfaj fantasztikus nagymesterétől, Junji Itótól olvashatjuk az előszót, illetve a zseniális borítófestményt is neki köszönhetjük. Az előszót már csak azért is érdemes elolvasni, mert számomra abból vált világossá, hogy mennyire fergeteges a borító mögötti elgondolás. Nem tudom mennyire érdemes kihangsúlyozni, de a kötet összvissz ennyi Junji Itót tartalmaz, tőle nem olvashatunk történetet.
Köztes térben
A Fumax kiadó újabban erősen tolja a hazai mangakiadás szekerét, idén több, nagyobb sikercím is kilátásban van tőlük. Azonban akármennyire is repesek az örömtől, hogy magyarul horror mangát olvashatok, ezt a tényt semmiképpen nem vehetjük félvállról. A szubzsáner szubzsánerét mindig kockázatos a hazai közönség elé tárni, de nagyon-nagyon remélem, hogy ez a vállalás meg fogja érni annyira a kiadónak, hogy a jövőben hasonló alkotásokat foghassunk a kezünkben.
És bár tényleg egy kisebb csoda, hogy a Betwixt megjelent itthon, és nem fűlik hozzá a fogam, de azért nem volt teljes az örömöm. De erről kicsit később.
A beválogatott történetek rendben vannak, de egyértelműen a japán oldal volt a legizgalmasabb és a horrort is ezekben sikerült a legjobban elkapni. Mindegyik alkotáson kár lenne egyesével végigmenni, a kedves olvasónak is jusson felfedeznivaló. De van itt klasszikus szellemtörténet, egy kis yokai-folklór, meg pár egzisztencializmussal bőségesen átitatott sztori is helyet kapott.
Félelem az ismeretlentől… és az ismerőstől
A rajzok java igazán mesteri, az alkotók ügyesen játszanak a szürreálissal, az abszurddal, a majdnem fotorealisztikusan részletes és egyszerűbb illusztrációkkal egyaránt.
Mindkét oldalon van pár részletgazdag és vérfagyasztó rajz, mely hangsúlyossá teszi az adott sztorit. Az alkotók nagyon értik a dolgukat, de vitathatatlan, hogy legtöbbjük Itótól, Hideshi Hinótól, vagy Shinichi Kogától merített inspirációt.
A horror jól működik az írás és az illusztrációk oldaláról is. Van olyan jelenet, vagy sztori, ami éppen csak annyira nyomasztó, hogy feszengjünk tőle, de olyan is akad, amitől átjár a borzongás. Témáit tekintve is változatos, a mondanivalókat és gondolatiságot sikerült közérthető és fogyasztható szintre lehúzni, így sokkal könnyebben azonosulhatnak az olvasók is a látottakkal.
Technikai para
Utoljára tartogattam a fekete levest. A Betwixt szerencsére egy jól sikerült antológia, és biztosan mindenki megtalálja benne a számításait, aki rajong a műfajért. Azonban nem érezném fairnek, ha nem említeném meg a számos technikai bakit, ami jelen van a kötetben. Egetrengető problémákról nem beszélhetünk, de bizonyos olvasók egészen biztosan nehezményezni fogják ezeket.
A legkisebb, de legnagyobb számban jelen lévő hiba, hogy egy csomó szövegbuborékban a szöveg nincs jól beillesztve. Vagy nincs középen, vagy éppen túl nagy a buborék a beírt szövegre. Ennél kellemetlenebb, hogy párszor az is előfordult, hogy a szöveg egyszerűen kilóg a szövegdobozból.
Nem tudom, hogy közvetlenül japánból készült-e a fordítás, vagy az angol verzióból, de előbbi talán magyarázhatná a szerencsétlen baleseteket. De a kiadó többi mangájában ilyesmivel nem találkoztam, és azért mindig odafigyelnek a minőségi munkára, szóval leginkább értetlenül állok a jelenség előtt.
Hangsúlyozom, ezek nem eszement problémák, de az olvasási élményt mindenképpen befolyásolhatják az erre fogékony olvasók számára.
Verdikt
A Betwixt kisebb technikai hibái ellenére nagyszerű belépő pont lehet a horror mangák világába. A műfaj rajongói tuti imádni fogják, de akiknek nem volt még tapasztalata hasonló alkotásokkal, azoknak kiváló ízelítő lehet. A történetek kellően változatosak, és egyéni percepciótól függően széles skálán mozog a nyomasztó és a rémisztő között.
A rajzokért felelős művészek egyértelmű honnan nyerték a legtöbb ihletet, de ezzel az ég világon semmi baj nincs, inspiráció nélkül művészet sem lenne. Az illusztrációk éppen ezért nagyon jól néznek ki, és kivétel nélkül sikerült elkapni a horror olyan aspektusait is, melyeket egyébként nem könnyű papírra vetni.
Akut érdeklődőből képregényrajongó, és kocagyűjtő. Szuperhősökön innen és mangákon túl minden képes regényt felzabál, és nem átall véleményezni őket.
Mellékállásban többek között képregényeket is értékesít: www.geekvilagshop.hu
This Post Has 4 Comments
Azt írták, hogy a nyomda utólagos méretváltoztatást kért, és az cseszte szét a tördelést (azért lógnak ki a buborékokból a szavak). Sem a nyomda, sem a műszaki szerkesztő nem vette észre a bakit.
Ugh, az ciki. Mondjuk ilyen kilógós hibából talán tényleg csak 1-2 volt, de a tördelés több helyen nem okés.
Konspirálok, de lehet, hogy valami ilyesmi miatt késik a Reincarnated as a sword is, csak sanszos, hogy ott nem úszták meg pár apróbb elcsúszással.
Pingback: Halál - A halál kapujában képregény ajánló: Pokoli a buli - KépregényVilág
Pingback: A manga, amibe a készítője is belebetegedett - PTSD Radio manga ajánló - KépregényVilág