Betwixt manga ajánló: bennragadva a köztes térben

A horror mangáknak különleges helye van a szívemben. Hangulatuk, gondolatiságuk és az alkotók művészi kifejezése merőben eltér nyugati társaitól. A japán rémtörténeteknek van egy megfoghatatlan rétege, amitől akár a legklisésebb sztori is vérfagyasztóvá válhat. Ennél azért továbbment a Betwixt című antológia, melyben három amerikai és három japán alkotást olvashatunk. Ennek megfelelően rendhagyó módon két oldalról forgathatjuk a kötetet. Jobbról balra haladva a hagyományos manga-élményért, balról jobbra pedig a nyugati módit élvezhetjük.

A kötet elején a műfaj fantasztikus nagymesterétől, Junji Itótól olvashatjuk az előszót, illetve a zseniális borítófestményt is neki köszönhetjük. Az előszót már csak azért is érdemes elolvasni, mert számomra abból vált világossá, hogy mennyire fergeteges a borító mögötti elgondolás. Nem tudom mennyire érdemes kihangsúlyozni, de a kötet összvissz ennyi Junji Itót tartalmaz, tőle nem olvashatunk történetet.

Köztes térben

A Fumax kiadó újabban erősen tolja a hazai mangakiadás szekerét, idén több, nagyobb sikercím is kilátásban van tőlük. Azonban akármennyire is repesek az örömtől, hogy magyarul horror mangát olvashatok, ezt a tényt semmiképpen nem vehetjük félvállról. A szubzsáner szubzsánerét mindig kockázatos a hazai közönség elé tárni, de nagyon-nagyon remélem, hogy ez a vállalás meg fogja érni annyira a kiadónak, hogy a jövőben hasonló alkotásokat foghassunk a kezünkben.

És bár tényleg egy kisebb csoda, hogy a Betwixt megjelent itthon, és nem fűlik hozzá a fogam, de azért nem volt teljes az örömöm. De erről kicsit később.

A beválogatott történetek rendben vannak, de egyértelműen a japán oldal volt a legizgalmasabb és a horrort is ezekben sikerült a legjobban elkapni. Mindegyik alkotáson kár lenne egyesével végigmenni, a kedves olvasónak is jusson felfedeznivaló. De van itt klasszikus szellemtörténet, egy kis yokai-folklór, meg pár egzisztencializmussal bőségesen átitatott sztori is helyet kapott.

Félelem az ismeretlentől… és az ismerőstől

A rajzok java igazán mesteri, az alkotók ügyesen játszanak a szürreálissal, az abszurddal, a majdnem fotorealisztikusan részletes és egyszerűbb illusztrációkkal egyaránt.

Mindkét oldalon van pár részletgazdag és vérfagyasztó rajz, mely hangsúlyossá teszi az adott sztorit. Az alkotók nagyon értik a dolgukat, de vitathatatlan, hogy legtöbbjük Itótól, Hideshi Hinótól, vagy Shinichi Kogától merített inspirációt.

A horror jól működik az írás és az illusztrációk oldaláról is. Van olyan jelenet, vagy sztori, ami éppen csak annyira nyomasztó, hogy feszengjünk tőle, de olyan is akad, amitől átjár a borzongás. Témáit tekintve is változatos, a mondanivalókat és gondolatiságot sikerült közérthető és fogyasztható szintre lehúzni, így sokkal könnyebben azonosulhatnak az olvasók is a látottakkal.

Technikai para

Utoljára tartogattam a fekete levest. A Betwixt szerencsére egy jól sikerült antológia, és biztosan mindenki megtalálja benne a számításait, aki rajong a műfajért. Azonban nem érezném fairnek, ha nem említeném meg a számos technikai bakit, ami jelen van a kötetben. Egetrengető problémákról nem beszélhetünk, de bizonyos olvasók egészen biztosan nehezményezni fogják ezeket.

A legkisebb, de legnagyobb számban jelen lévő hiba, hogy egy csomó szövegbuborékban a szöveg nincs jól beillesztve. Vagy nincs középen, vagy éppen túl nagy a buborék a beírt szövegre. Ennél kellemetlenebb, hogy párszor az is előfordult, hogy a szöveg egyszerűen kilóg a szövegdobozból.

Nem tudom, hogy közvetlenül japánból készült-e a fordítás, vagy az angol verzióból, de előbbi talán magyarázhatná a szerencsétlen baleseteket. De a kiadó többi mangájában ilyesmivel nem találkoztam, és azért mindig odafigyelnek a minőségi munkára, szóval leginkább értetlenül állok a jelenség előtt.

Hangsúlyozom, ezek nem eszement problémák, de az olvasási élményt mindenképpen befolyásolhatják az erre fogékony olvasók számára.

Verdikt

A Betwixt kisebb technikai hibái ellenére nagyszerű belépő pont lehet a horror mangák világába. A műfaj rajongói tuti imádni fogják, de akiknek nem volt még tapasztalata hasonló alkotásokkal, azoknak kiváló ízelítő lehet. A történetek kellően változatosak, és egyéni percepciótól függően széles skálán mozog a nyomasztó és a rémisztő között.

A rajzokért felelős művészek egyértelmű honnan nyerték a legtöbb ihletet, de ezzel az ég világon semmi baj nincs, inspiráció nélkül művészet sem lenne. Az illusztrációk éppen ezért nagyon jól néznek ki, és kivétel nélkül sikerült elkapni a horror olyan aspektusait is, melyeket egyébként nem könnyű papírra vetni.