Eredendő bűn képregényajánló: Na de ki ölte meg a Szemlélőt?

Sok furcsa dolog történt már a Marvel univerzumban, de olyasmi, ami az Eredendő bűn (Original Sin) című képregény lapjain, azt távolról sem nevezhetjük hétköznapinak. Jason Aaron (Thor-saga) a modern Marvel egyik kiemelkedő figurája, és a hírnév nem véletlen. Ugyan Aaron zsenije leginkább a független képregényekben mutatkozik meg, valahol az is lenyűgöző, hogy a Marvelnél ilyen szinten is szabadjára engedheti magát. Utazzunk is a Holdra, vegyük szemügyre a rémes bűneset tetthelyét, és tegyük fel a kérdést: ki ölte meg a Szemlélőt?

Univerzumrengés

A történet azonnal a cselekmény közepébe csap. A Holdon szörnyű dolog történik. A Bosszúállók csapata egy tett helyszínére érkeznek, és nem hisznek a szemüknek. Uatut, a Szemlélőt valaki meggyilkolta. De kinek állna ez az érdekében? És milyen fegyverel lehet elpusztítani valamit, ami egyidős az univerzummal?

A földi és intergalaktikus tagokból összeverbuvált nyomozó csapat a kezdeti megrökönyödést leküzdve neki is lát a detektív melóhoz. A képregény egy whodunit krimiként épül fel, és egész sokáig ki is tart a krimire, vagy thrillerre hajazó hangulat. Aztán jönnek a tipikus szuperhősös túlkapások, és egy kicsivel több fordulat a kelleténél (még így is nagyjából a felénél rájöhetünk, hogy ki a tettes). Végül a finálé pedig kapkodós és csapongó lett. Azonban az ott végbemenő események, és egy különösen fontos suttogás is ott hangzik el, melyek aztán kihatással voltak a Marvel-univerzum későbbi történéseire.

A kicsit kapkodós narratíva miatt nem jutott elég idő a történet mögötti mondanivaló kidomborítására, pedig simán lehetett volna még kapargatni a Szemlélő megölése körüli morális kérdéseket. Ez sajnos nem lett elég hangsúlyos, és hiányoltam egy komolyabb, erkölcsi okfejtést, főleg, hogy Aaron ezekben nagyon jó szokott lenni.

Mindenki! Gyülekező!

Viszont hiába a túlírt befejezés, a történet maradékától nem lehet elvenni az erényeit. Az Eredendő bűn rengeteg karaktert felvonultat Doktor Strange-től a Megtorlóig, Pókembertől Gamoráig, Nick Furytól Holdlovagig. És igyekszik mindenkivel foglalkozni egy kicsit. Ennyi szereplőnél pedig képtelenség, hogy egyenlő időt kapjanak az individuumok. És vannak a sztori szempontjából fontosabb résztvevők is, akikre több hangsúlyt kell fektetni. A prominens figurákat viszont állandóan mozgásban tartja, így a történet is rohamtempóban sodorja előre az olvasót a végkifejlet felé.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy néhány karaktert simán ki lehetett volna húzni a cselekményből, mert a történet sem foglalkozott velük, és túl sok érdemi hasznot sem mutattak fel. Bocs, Holdlovag, tudod, hogy szeretlek.

Egy világrengető sztorihoz különleges megvalósítás is dukál. Mike Deodato meg is tette a tőle telhetőt a rajzok terén. Az illusztrációk minősége abszolút kiemelkedő, és nagyon jól hozza a baljóslatú atmoszférát, ami elejétől a végéig belengi a képregényt.

A panelek konstrukciója is szuper, profi munka volt. Sokszor előfordul, hogy nehezen lehet átrágni magunkat egy-egy képregény lapjain, mert nincs átgondolva a panelszerkezet. Az Eredendő bűn esetében erről szó sincs. Egyszerűen annyira dinamikusan vannak elhelyezve a képkockák, melyekhez a kifejező rajzok és a kiváló szövegezés is betársul, hogy szinte csak úgy suhan a szem rajtuk.

Szemek mindenhol

A modern Marvel képregények rákfenéjének számító színezés is abszolút a helyén van, emiatt Frank Martint dicsérhetjük. Nem menekülünk meg itt sem a matt, vagy paszteles színhasználattól, de alkalmazásuk ez esetben kreatívan és indokoltan van megoldva. Ahol kell ott egyszerre temérdek mennyiségű szín kerül a palettára, egyéb helyszíneken, vagy jelenetekben viszont csak két-három szín dominál. Mindez ténylegesen hozzájárul, hogy megtámogassa az adott részek egyébként is ütős hangulatát.

A sötétebb atmoszféra ellenére azért nem sikerült elengedni a könnyedebb hangvételt. Ez más írónál lehet (sőt, szinte biztos), hogy félresiklott volna, de Aaron ezt is tökéletes profizmussal kezelte. Szokásához híven fantasztikusan ír, érzésre itt el is engedte magát, mintha nem nyomta volna a vállát a teher egy Marvel-világot felrázó esemény súlya alatt. Lehet pont emiatt tűnik természetesnek, autentikusnak a legtöbb párbeszéd, és ezért működhetnek a poénosabbnak szánt odamondások is.

Szerencsére a fordítás is megőrizte az eredeti szöveg szellemiségét. Lunczer Gábor munkája etéren szintén remekül sikerült, maradéktalanul átültette a dinamikát, és még belefért pár csúnya szó is, ami csak tovább hangsúlyozta, hogy ez most egy komolyabb sztori.

Verdikt

Az Eredendő bűn izgalmas és érdekes olvasmány, mégsem ajánlom mindenkinek. Valamennyi előismeret mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy érthető legyen néhány karakter motivációja, és az események tétje. A szövegkönyv tartalmaz néhány csúnya szót, a tematika is sötét, és akad bőven explicit erőszakos panel is, emiatt leginkább 16 éven felülieknek tudnám ajánlani.

Viszont aki mégis beruházik erre a képregényre, maradandó élményekkel fog gazdagodni. Jason Aaron egy kiváló író, ahogy Mike Deodato is egy elképesztő tehetséges alkotó. Az ő párosuk gondoskodik arról, hogy a Szemlélő gyilkosa utáni nyomozás és a Marvel világát felrázó esemény kellő profizmussal kerüljön a közönség elé.

Kezdő olvasóknak és családbarát tartalomra vágyóknak külön videóban már összeszedtem pár kiadványt, melyekkel érdemes lehet kezdeni.

Az Original Sin, vagyis az Eredendő bűn képregény 2014 áprilisa és szeptembere között jelent meg az amerikai piacon.

A magyarul megjelent Eredendő bűn képregény a Fumax gondozásában jelent meg 2024 májusában nagyalakú, színes, keményfedeles formátumban, 240 oldalon. A kötet tartalmazza a teljes Original Sin sort (#0 – #8).